A kiállítás az éjszaka sötétjét bemutató munkáiról ismert Rafael Yossef Herman közelmúltban készült műveit tárja a kö- zönség elé. Az izraeli születésű művész az éjszaka világáról készült ábrázolásai a néző számára nappali világosságnak tűnhetnek.
A Ludwig Múzeum kiállításán bemutatott munkákon erdei ösvényeket és irtásokat, virágos tisztásokat láthatunk. Az eltérően megvilágított termekben nagy a kontraszt a sötét környezetben kiállított erdők képe és a ragyogóan megvilágított termekben látható virágos mezők és tágas tavaszi természeti képek között. Az erdőket rendszerint sötétnek és árnyasnak érzékeljük, még napsütésben is, míg a tágas mezők mindig világosak és napfényesek. A megfelelő környezet megteremtésével a néző szembesül saját érzékelése korlátaival. A nézőnek nem kell semmit tennie azért, hogy belépjen ebbe a „másik valóságba”, mindössze jelen kell lennie. Ebből látható, hogy Herman éjszakai képei nem csak kioltják az éjszaka „félelmetességét” a nappalihoz hasonló atmoszférájukkal, de egy olyan alternatív valóságot teremtenek, melyet emberi szem még sosem látott.
Az érzékelhetetlen, szinte képzeletbeli, időtlen valóság bemutatása a szürrealitás és a valóság határának vizsgálata, bizonyos értelemben virtuális valóság kutatás. A jelenünket annyira meghatározó virtuális valóságok, játékok és szimulációk az emberi szem számára ismeretlen területekre engednek betekintést. A Herman által fotózott éjszakai táj a szemünk számára nem létező valóság. A fényben megjelenő éjszakai tájat furcsának látjuk, hiszen ebben a formá- jában csak a technológia segítségével érzékelhető. A képeken feltáruló éjszakai tájhoz a nappali fénynél megszokott élményhez hasonlóan próbál meg alkalmazkodni gondolkodásunk, érzékeljük a furcsa árnyakat, a holdfény sajátossá- gait, a napfénytől eltérő színspektrumot, a finoman elmosódó részleteket. Rafael Y. Herman nem pusztán az éjszaka fényének látható erejét akarja megmutatni a nézőnek, hanem rávilágít arra a tényre is, hogy bár az éjszakai táj itt van a közelünkben, annak valósága számunkra mégsem létezik. Ezek a helyek az emberi szem számára soha nem léteztek, csak pillanatfelvételek, bepillantások egy másik valóságba.
Rafael Y. Herman 1974-ben született Izraelben. 2015-ben elnyerte a prágai Photosphere Award-díjat. Hat évesen kezdte meg klasszikus zenei tanulmányait, filharmonikus zenekarokban, együttesekben és rock zenekarokban játszott ütős hangszeren. Sokáig New Yorkban élt, majd a Tel Aviv-i Egyetem Közgazdaságtudományi Karán tanult. 2000-ben megszerezte a diplomát és Latin-Amerikába költözött, ahol hét országban folytatott kutatómunkát: Kubában zenészeket fotózott, Bahiában a karnevált, Mexikóban pedig a Zapatistákat, Paraguayban együtt dolgozott az Amnesty Internationallal, majd Mexikóvárosban és Chilében folytatott festészeti tanulmányokat, ahol csatlakozott egy művészkolóniához. A vizuális tanonckodás ezen időszaka alatt az újfajta látásmód kiegészült a nagyvárosi tapasztalatokkal és az érintetlen természettel való találkozással. 2003-ban Herman Milánóba költözött, ahol a Palazzo Reale-ban bemutatta „Bereshit-Genesis” projektjét, egy saját módszerével létrehozott projektet: az elektronikus segédeszközök vagy digitális manipuláció nélküli éjszakai fotózást, mely azt mutatta meg, ami szabad szemmel nem látható. Ez a kiállítás indította el Hermant a nemzetközi művészeti életben. Munkái megtalálhatók neves köz- és magángyűjteményekben, többek között a Tel Aviv-i Művészeti Múzeumban, a dubai Salsali magánmúzeumban és a MAXXI Nemzeti Múzeumban, Olaszországban. Herman legutóbbi egyéni kiállítása, amely a római MACRO Testaccio múzeum egy teljes pavilonját elfoglalta, nagy nemzetközi figyelmet keltett, és a művész eddigi legnagyobb kiállítása volt. Jelenleg Párizsban él és dolgozik mint a Ville de Paris meghívott művésze a La Cité Internationale des Arts-ban. A kiállításhoz katalógus is készül. |
|
